Dobosy József

1983-ban szakácstanulóként indultam a pályán, a ma, Dobos C. József nevét viselő vendéglátó iskola falai között. (A név csak puszta hasonlóság). Szakmai gyakorlatomat az akkor a vendéglátás egyik fellegvárának számító Gellért Szállóban töltöttem. Az ott eltöltött tizenhét év alatt az összes szakmai részterületet volt alkalmam elsajátítani olyan megszállott szakemberektől, amely példaértékű számomra máig. Ekkor vettem részt különféle versenyeken, kiállításokon, bemutatókon itthon, és külföldön egyaránt. Ebben az időben szereztem külföldi munkatapasztalatokat is, Nyugat-Európában.

Munkahelyeimről elmondhatom, hogy voltam „földön, vízen, levegőben”, mert a hajózástól, a repülőtérig pár helyen megfordultam. 1998-tól volt szerencsém több olyan projektben részt venni, amelyek az alapoktól indultak, és rengeteg tapasztalatot szerezhettem különféle konyhák, és üzemelési modellek kialakításában. Ebben az évben vállaltam először el egy konyhának a vezetését. Ebben az időszakban találkoztam a Távol-keleti konyhákkal, illetve ekkor szereztem meg a Mesterszakácsi fokozatot is.

A Városliget Café 2013 januárjában lépett be az életembe, azóta kis megszakítással a részemmé vált. Rendkívüli helyen, sokféle kihívásnak teszünk eleget nap, mint nap, legyen az „csak” tíz, fő, vagy akár ezer. A hely különlegességét az elhelyezkedésén kívül a rendkívül változatos, mondhatni évszakonként változó eseménysorozatok, és a hozzájuk kapcsolódó vendéglátás jelenti, ami állandó pörgésben tart mindent, és mindenkit. Büszkeséggel tölt el, hogy néhány építőkövet én tehettem bele, és látni azt, hogy kiteljesednek az elképzelések. És nagyon fontos, hogy olyan valaki van mellettem a magánéletben, aki mindezeket tolerálja, segít, vagy legalább meghallgat.


Személyes misszió – „a tudás nem állandó- hát fejleszd!”

Azok a pillanatok, amikor köszönő levelek érkeznek, amikor este átbeszéljük a nap történéseit, amikor új konyhát tervezünk, amikor a tanulóink sikeres vizsgát tesznek dicsérettel, amikor karácsonykor együtt reggelizik a csapat, amikor új konyhatechnológiákat sajátítunk el, amikor továbbadhatunk valamit a tudásunkból, amikor hiszünk abban, amit csinálunk, amikor a munka már nem azt jelenti, amit általánosan, amikor a szakmai alázatot komolyan vesszük, és amikor igaz kollégákká válunk, számomra ebben rejlik a küldetés.